Végül a szememben győzelmet érő egy pontból papíron is győzelmet érő két pont lett.
Ha ezt a mai meccset csak elmeséli nekem valaki, hétszentség, hogy nem hiszem el.
Mason egész egyszerűen fantasztikus volt (47 saves, SO), nem is tudom megfelelő magasságokba emelni a mai produkcióját. A védelem dettó szenzációs volt mind a 65 percen keresztül (mondom ezt a 47 kapott lövés ellenére is).
Másfelől viszont valamilyen szinten nevetséges egy ilyen támadószekcióval kiállni egy NHL meccsre, de emiatt csak a sérüléseket okolhatjuk, rajtuk meg ugye nem igazán lehet számonkérni a dolgokat... Tulajdonképpen három épkézláb gólszerzési esélyünk volt egész meccsen, és abból egyiket sem írták jóvá Ellis-nek (két kapuvas, plusz egy blokkolt lövés a hosszabbításban). Tényleg, elől szinte nullák voltunk - illetve az eredményjelzőre nézve nem csak szinte, - és sok mindent elárul, hogy McClement-nek 22:24 volt a jégideje a mai találkozón.
Sűrgősen vissza kell térnie a sérültjeink-nek, mert nagyon nagy bajok lesznek itt még. Ha abból indulok ki, hogy minden csoda három napig tart (jelen esetben három alkalomig: ANA, MIN, NSH), akkor egy brutálisan nagy vereség következik holnap Denver-ben. De én már inkább semmit nem merek kijelenteni...